Egyébként reed-kapcsolót nagyon olcsón lehet meztelenül is kapni, pl. Németországban Conrad-nál 50-60 Pfennigért 1,8mm átmérôjűt. Ez befér két talpfa közé. Ez csak egy üvegcsô, úgyhogy vigyázni kell rá, mert eltörik. Minden mozdonyra kell egy mágnes viszont. VIGYÁZAT! A reed relé akkor kapcsol, ha az erôvonalak PÁRHUZAMOSAK a csôvel! Tehát a mágnest nem lefelé, hanem a mozdony alján KERESZTBEN kell felerôsíteni.
Ezek a pici reed relék kb. 100-150mA-t bírnak, induktív terheléssel annyit sem! A megoldás az, hogy nem váltóáramot, hanem egyenáramot használsz a relékhez, váltókhoz és a reed reléhez egy jó nagy tranzisztort (2N3055 - mond ez valamit?) kapcsolsz. Kipróbáltam, működik.
Kísérleteztem kondenzátoros váltótáplálással. A "tápegység" egy egész pici trafó (printtrafó, csengôtrafó) 12V kimenettel. Ez egy pici egyenirányítóra kerül, majd egy pár száz ohmos ellenálláson keresztül egy 10000 uF-os kondira. Ez az elrendezés szépen átvált egy váltót, tranzisztoros vezérléssel is. Feltételek: egyszerre csak egy váltót vált át, kettôt már bizonytalanul. Két váltás között kell 2-3 másodperc szünetet tartani, amíg a kondi feltöltôdik.
Működik 6800 uF-os kondival is, de akkor jobb, ha a trafó 16 voltos.
A tranzisztoros vezérlés egy 2N3055-bôl és a bázisával sorbakötött 560 ohmos ellenállásból állt. Kísérleteztem tirisztorral is, de az egyáltalán nem működött! Az oka az, hogy a tirisztor kikapcsolásához a sarkain legalább egy pillanatra 0V-nak kell lenni. A kondi folyamatos töltése miatt azonban a fesz. sohasem csökkent a kikapcsolási feszültség alá, azaz a tirisztor egyszer meghúzta a váltót, aztán többet nem. De a tranzisztor egész jól működött.
A baj nem az aramforrassal van, hanem magukkal a REED kapcsolokkal. Ezek maximum 100-200 mA tudnak baj nelkül kapcsolni, mig a valtok kapcsolasahoz a legjob esetben is min. 500 mA-re van szükseg, söt vannak valtok amelyik 1 vagy több amperes impulzus igenyelnek. Az ilyen aram besüti a REED kapcsolot, es ki lehet dobni.
