sajnos egy élethü megoldáshoz elengedethetlen, hogy a talpfák között is beszorjuk kaviccsal a sinágyat. Ennek az a hátránya, hogy az ilyen vágány nagyon nehezen bonthato, ha bár már vannak olyan ragasztok is, amiket vizzel oldani lehet, ennek ellenére hozzáradadnak a müanyaghoz. Ha jo a sin alap (puhafa, homesote stb.) akkor a szögelés a legegyszerübb, mert az apro szögeket egyszerüen belenyomjuk az anyagba, majd ugyanigy ki is huzhatjuk. Kemény alapon ez az eljárás nem müködik, ott csavarni vagy elöfurni kell (nagyon körülményes). Ha ilyen anyagbol készült a sinalap akkor jobb ráragasztani valamilyen puhább anyagot, esetleg parafát (mostanában könnyen beszerezhetö a DIY boltokban mint parkettalávalo). Legalább 5 mm-es réteg kell, hogy a szög tartson is valamit.
A ragasztopisztolyos megoldás sem rossz, mert azt aránylag könnyen lehet oldani (hajszáritoval felmelegiteni).
A profik inkább flexisineket használnak, és én ilyen darabokra gondoltam az áramellátás kapcsolatán. Nyilván minden kis darab sint lehetetlen külön táplálni, de annyira nem szokott veszélyes lenni a dolog. Ha a csatlakozok egy kicsit is rugalmasak és jo az anyag akkor minden menni szokott. Az ilyen táplálás tényleg csak rosszabb anyagbol készült sinekre vonatkozik. (Remekül be lett mutatva a különbség a volt terepasztalunkon, ahol kb. 6 méteres darab alpakka sinre lett cserélve. A másik vágányon sokkal több volt a "lassu szakasz" mert ott az acélsinek csatlakozoi sokszor egészen égésig melegedtek az áram hatására.)
Sok kisérletezés után én visszatértem a megbizhato fa szerkezethez, valamint a réteges lemezhez. Ez adja a legnagyobb stabilitást (sok évre is) meg aránylag könnyü is, igy hordozhato is lehet a terepasztal. Más anyagok lehet hogy olcsobbak (MDF) meg stabilabbak, se sokkal nehezebbek, egy iránybol használhatatlanok (a szélében nem tart semmi a beragasztott csavaranyán kivül). A habasztal (HUNGAROCELL) kisebb terepasztalokra nagyon jo, de nagyobbakra alig, mert az anyag föleg a ragaszto hatására görbül, dolgozik, igy nem stabil. Ennek ellenére egy kisebb terepasztalt (kb 1x2 m) mindenképpen ezzel az anyaggal csinálnám, persze egy stabil fa keretbe befogva es kb. 30 cm ként alulrol alá is támasztva. Az ilyen keretre aztán ott ahol kell annyi réteg habos müanyagot kell felragasztani, amennyit a terv kíván. A sineket természetesen csak ragasztani lehet (vagy gombostüvel letüzni). Ezzel az eljárással nagyon gyorsan nagyon szép terepasztalt lehet késziteni, ami még könnyü is, és a domborzata nagyon igényes is lehet.
Vágányépítés
2007.08.10. 08:38 Kanapé2
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kanape.blog.hu/api/trackback/id/tr9136594
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
