Akár egy-, akár kétvágányú pályáról van szó, a bejárati- és kijárati jelzők csak akkor adhatnak továbbhaladást engedélyező jelzést, ha be van állítva egy (és pontosan egy) olyan vágányút, aminek ők a kezdőpontja. Ennek a vágányútnak a célpontja szintén egyetlen egy jelző. Erre kell tehát előjelzést adni. Magyarul a bejárati jelző jelzési képének kiválasztásakor (összeállításakor, ld. a következő bekezdésben) meg kell nézni, hogy melyik vágányút van a jelzőtől beállítva, és annak a végén lévő jelzőn milyen jelzési kép van.
A jelzési képek igen egyszerűnek tűnnek, ha elképzelsz egy négyoptikás jelzőlapot, és képzeletben kettéosztod. A felső két fény (zöld, alatta egy sárga) tulajdonképpen az előjelző; az alsó kettő (vörös, alatta egy sárga, ami sose villog) pedig az adott jelzőnél alkalmazható sebességet fejezi ki. Természetesen azt bele kell még építeni, hogy az előjelző rész sötét, ha a jelzőn "Megáll!" jelzés van. Illetve meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a "szabad a vonatnál alkalmazható legnagyobb sebességgel" parancs tulajdonképpen nem más, mint hogy az alsó két fény sötét.
A hívójelzés, 80 km/h, 120 km/h, "Hívójelzés" és az ezekre adott előjelzés is lebonható ilyen egyszerű elemekre.
