Kanapé Railways

Röviden: higított fehér faragasztót, pipettából csöpögtetve. Elôtte be szokás szórni a pályát mosogatószeres vízzel (azzal a permetezôflakonnal, amivel a feleségek a szobanövények leveleit spriccelik), hogy a ragasztó tapadjon a kövekre.

Problémák:
- Száradás után enyhén fényes lesz. Ezen szvsz csak úgy lehet segíteni, hogy utólag befújod szintelen mattlakkal. Utálatos munka.
- A kô sötétebb lesz, mint ragasztás elôtt. Errôl a napokban hosszú vita volt a német Newsgroupban, mert egyesek azt állították, hogy van olyan csodaszer, ami ezt megakadályozza. De a többségi vélemény az volt, hogy az egyetlen megoldás az, ha világosabb követ szerzel be.
- Vigyázni kell, hogy a sín ne legyen ragasztós. Ha mégis az lett, le kell csiszolni.

Bölcs modellezôk állítólag nem köveznek a váltók mozgó alkatrészeinek környékén és ezzel sok késôbbi bosszúságtól kímélik meg magukat.

Vannak "kövek" amellyek tényleg nagyon megsötétednek (sajnos nincs meg az eredeti csomagolás, igy nem tudom melyik micsoda), de azt hiszem a FALLER kö nagyon szép és világos maradt, a NOCH meg teljesen sötét lett (lehet, hogy pont forditva van, nem tudom.)

A legjobb egy kis mennyiséget venni és kiprobálni.

A ragasztoba lehet szintén egy-két csepp mosogatoszert is tenni, meg higitani is jo, hogy folyékonyabb legyen.

Vigyázni kell az igazi kövekre (Woodland, stb.) mert ezek pora igen árt a modelleknek (nagyon kemény kvarcpor. Ilyenkor szinte elengedhetetlen az egész sinrendszer lakkal beszorni, ráadásul, ha ezt szoropisztollyal teszed (természetesen nagyon finom szerszámrol van szo, mert különben holdtáj az eredmény), akkor még utolagosan is lehet a szintonuson változtatni (enyhe rozsda stb). Persze utánna a sinfejeket tisztitani kell, de nagyon szép lesz a vágány. A festék teljesen megköti a köport meg az ágyazatot is.
Vigyázz a sinek tisztitásánál, smirgli, ROCO gumi, stb. csak alpakka (uj-ezüst, neusilber) sinekre használhato, minden más sint inkább higitoval vagy vastagabb ronggyal (jeans) kell tisztitani, különben lecsiszolog az esetleges védöréteget (nickel, réz stb.).

Tökéletes a higitott MOZAIK FAIPARI SPECIÁL RAGASZTÓ! Kb. addig kell higitanni míg tej szerű lesz. Az ágyzat matt marad és tökéletesn ragaszt utána lehet festeni a síneket és a kersztaljakat matt barna és fekete festék keverékével! Nagyon szép lesz! A parafa azért jó mert csökkenti a mozdonyok általt keltett rezgést! 

Bármilyen papírragasztót használtam eddig (Henkel, Nebuló) amelyiknek szivacsos a teteje (tubusos), mind jó lett, de a legjobb talán a "Nebuló" . Néha-néha szoktam én is porszívózni az asztalt, eddig még bírják a ragasztott részek.

A '80-as évek közepén építettem egy H0-ás asztalt, 2 x (135cm x 255cm) méretűt, ahol zúzottkőként kristályragasztóval lerögzített mákot használtam. Sokan óvtak tőle, hogy megavasodik, megpenészedik, büdös lesz stb. stb. Jelentem, immár túl a 15. éven, nem avasodott meg, nem lett büdös. Sőt nagyon jól néz ki most is (az asztal nem az enyém, de néha megnézem). Lehet, hogy a ragasztó konzerválta, ezt nem tudom, de bevált.
Egyetlen hátránaya, hogy a mákszemek nem rücskösek, hanem gömbölyűek, de ez ebben a kicsinyítésben elmegy.

Egyébként reed-kapcsolót nagyon olcsón lehet meztelenül is kapni, pl. Németországban Conrad-nál 50-60 Pfennigért 1,8mm átmérôjűt. Ez befér két talpfa közé. Ez csak egy üvegcsô, úgyhogy vigyázni kell rá, mert eltörik. Minden mozdonyra kell egy mágnes viszont. VIGYÁZAT! A reed relé akkor kapcsol, ha az erôvonalak PÁRHUZAMOSAK a csôvel! Tehát a mágnest nem lefelé, hanem a mozdony alján KERESZTBEN kell felerôsíteni.

Ezek a pici reed relék kb. 100-150mA-t bírnak, induktív terheléssel annyit sem! A megoldás az, hogy nem váltóáramot, hanem egyenáramot használsz a relékhez, váltókhoz és a reed reléhez egy jó nagy tranzisztort (2N3055 - mond ez valamit?) kapcsolsz. Kipróbáltam, működik.

Kísérleteztem kondenzátoros váltótáplálással. A "tápegység" egy egész pici trafó (printtrafó, csengôtrafó) 12V kimenettel. Ez egy pici egyenirányítóra kerül, majd egy pár száz ohmos ellenálláson keresztül egy 10000 uF-os kondira. Ez az elrendezés szépen átvált egy váltót, tranzisztoros vezérléssel is. Feltételek: egyszerre csak egy váltót vált át, kettôt már bizonytalanul. Két váltás között kell 2-3 másodperc szünetet tartani, amíg a kondi feltöltôdik.

Működik 6800 uF-os kondival is, de akkor jobb, ha a trafó 16 voltos.

A tranzisztoros vezérlés egy 2N3055-bôl és a bázisával sorbakötött 560 ohmos ellenállásból állt. Kísérleteztem tirisztorral is, de az egyáltalán nem működött! Az oka az, hogy a tirisztor kikapcsolásához a sarkain legalább egy pillanatra 0V-nak kell lenni. A kondi folyamatos töltése miatt azonban a fesz. sohasem csökkent a kikapcsolási feszültség alá, azaz a tirisztor egyszer meghúzta a váltót, aztán többet nem. De a tranzisztor egész jól működött.

Akár egy-, akár kétvágányú pályáról van szó, a bejárati- és kijárati jelzők csak akkor adhatnak továbbhaladást engedélyező jelzést, ha be van állítva egy (és pontosan egy) olyan vágányút, aminek ők a kezdőpontja. Ennek a vágányútnak a célpontja szintén egyetlen egy jelző. Erre kell tehát előjelzést adni. Magyarul a bejárati jelző jelzési képének kiválasztásakor (összeállításakor, ld. a következő bekezdésben) meg kell nézni, hogy melyik vágányút van a jelzőtől beállítva, és annak a végén lévő jelzőn milyen jelzési kép van.

A jelzési képek igen egyszerűnek tűnnek, ha elképzelsz egy négyoptikás jelzőlapot, és képzeletben kettéosztod. A felső két fény (zöld, alatta egy sárga) tulajdonképpen az előjelző; az alsó kettő (vörös, alatta egy sárga, ami sose villog) pedig az adott jelzőnél alkalmazható sebességet fejezi ki. Természetesen azt bele kell még építeni, hogy az előjelző rész sötét, ha a jelzőn "Megáll!" jelzés van. Illetve meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a "szabad a vonatnál alkalmazható legnagyobb sebességgel" parancs tulajdonképpen nem más, mint hogy az alsó két fény sötét.

A hívójelzés, 80 km/h, 120 km/h, "Hívójelzés" és az ezekre adott előjelzés is lebonható ilyen egyszerű elemekre.

aránylag könnyen lemásolhato föleg egy ilyen egyszerü modell. Kell hozzá egy ugynevezett normális hömérsékleten vulkanizálodo kaucsukot szerezni (több néven árulják különbözö kereskedelmi házak). Ez egy nagyon sürü gumi alapanyag, amihez katalizátort kell adagolni, hogy elinduljuon a vulkanizácio.

Készits a modellhez egy kicsivel nagyobb, szép dobozt (a gumi elég drága, tehát nem árt sporolni a térrel). Ragaszd be a modell minden ablakát - belülröl, majd a doboz aljára kenyj egy nagyon vékony gyurmaréteget - simitsd el, hogy ne legyen magasabb 1-2 mm-nél. Erre nyomd rá ovatosan a szekrényt. Igy az biztosan ott marad, ahol kell lennie, és majd a gumi sem folyik alá.

Az igy elökészitett modellre öntsd rá a pontosan bekevert masszát - vigyázz a keverésre, mert ha aluladagolod a katalizátort, akkor a massza sosem köt meg, ha tul, akkor nagyon kemény lesz, és nem fogod tudni leválasztani szakadás nélkül. Ügyelj arra, is, hogy a keverés közben ne sok légbuborék kerüljön az anyagba, mert azokat aztán egyenként kell eltávolitani. Inkább lassan, de tovább keverd és nagyon vékony rétegekben öntsd a modellre (elég egy-két mm, hogy a buborékok láthatoak maradjanak. Egy tüvel hajtsd ki öket az anyagbol, és jöhet a következö adag massza.

A massza kb. 4-5 ora alatt köt meg - én a következö napon szoktam kivenni a modellt. Nagyon ovatosan kell dolgozni. A gumi igen pontosan képzi le az eredetit, tehát még a festési vonalak is láthatok, no meg persze az ujlehyomatok. Ezért ajánlatos a modellt beöntés elött rendesen megtisztitani (lemosni) és igy beformázni.

A kész forma kiöntése már nehezebb feladat. Kell hozzá egy un. öntöepoxy, vagy polyeszter. Ezek is két (söt 3) összetevöböl állnak a katalizátorbol meg az esetleges gyorsitobol.
Az egyetlen probléma a térbeli modellnél, hogy hogyan alakitsuk ki az un. magot, azaz az üres teret a szekrényben. Erre is két megoldás van (legalább). Kiöntsük a szekrény belsejét a fennt emlitett modon - (hogy anyagot takaritsunk meg, lehet egy fadarabot helyezni a modell belsejébe, majd a többi teret kiönteni, vagy az oldalakat egyenként öntjük, azaz eldöntjük a formát és beöntünk egy kis mennyiségü epoxyt, ami szépen betakarja az egész oldalt. Ha valahol kifolyik, azt meg kell akadályozni ragaszto szalaggal, stb. Ha megköt az anyag, akkor a következö oldal következik.
Az epoxyt szinezni is lehet finom olajfestékkel (tubusbol), vagy vannak speciális szinezö anyagok is. Ez szebbé teszi egy kissé a felületet - és nem lesz annyira törékeny.

Ha minden oldal megvan, akkor még vizsgáld meg a sarkakat, hogy jol fed-e az anyag, mert nincs annál nagyobb méreg, amikor a kész modellnek egy-két lyukas sarka van.

Utánna ovatosan vedd ki a modellt a formábol, és a szélek megmunkálása után az egész festhetö elöször egy alapfestékkel, majd a hagyományos modell festékekkel.

Sok sikert.

a feliratozáshoz a legjobb a Matrica, mert azt relative egyszerüen lehet csinálni. Van Sopronban egy kis cég, ahol elvállalnak ilyen munkát, azaz, ha megrajzolod valamennyi feliratod (a legjobb számitogépen) akkor azok átviszik neked a foliára, amit aztán vizesen rá lehet helyezni a mozdonyra. Söt kapni "üres" alapanyagot is, amire akár kézzel is ráirhatod amit akarsz (finom festékes filc tollakal, csötollal vagy nyomtatoval is - sajnos az europai tipusok nem tudnak fehér festéket használni - de van egy ilyen az USA-ban, ALPS nyomtatonak hivják, amelyik akár fehér betüket is tud nyomtatni, és nem is drága, csak errefelé nincs). Utánna kivágod a feliratod - minnél közelebb a szöveghez vagy az ábrához, belemártod vizbe, megvárod mire elindul az alapon, és egyszerüen áttolod a modell felületére.
A másik technologia e Letraset, vagy alfaset, vagy Propisot stb. néven árult átnyomhato feliratok. Ezek elöállitása kissé bonyolultabb, és nehezebb is velük dolgozni, mert ha egyszer rányomtad a mozdonyra, azt már onnan csak kaparással lehet levenni, azaz egy ujabb felirat kell.
A vizes eljárásnál a filmet addig lehet igazgatni mig meg nem felel. Ha kiszárad a nedvesség, akkor egy csepp "nedves" vizzel (nagyon kevés mosogatoszer a vizben) ujra mozdithato az egész film. Ha már jo helyen van, és nem fekszik teljesen fel a felületre van egy un. Solvaset folyadék, ami teljesen rugalmassá teszi a filmet és kinyom minden buborékot. (Pontosan olvasd el az utasitást, mert különben tönkre is teheted a feliratot). Amikor ez is megszáradt, akkor le kell lakkozni a felületet.
Mind a két eljáráshoz, ellenkezöleg a megszokott nézettel a modelleket magas fényüre (csillogosra) kell lakkozni mielött feliratozva lesznek. Ezen a felületen remekül ragad mind a két tipusu felirat, és utánna matt lakkal átfujva (nem spray dobozbol, hanem tisztességes pisztollyal) gyönyörü egyöntetü felületet kapsz, és nyoma sem látszik majd a mikrofilmnek ami a feliratot hordozza.
Minden modell-festékgyár gyárt ilyen jo minöségu matt lakkokat. A Solvaset ovatosan Isopropil alkohollal is helyettesithetö, de nem egészen ugy müködik mint az eredeti.

Ennyi a feliratrol.